A napfényvitamin és a többiek

Ha valaki meg akarja ismerni az emberi ostobaság természetrajzát, csak olvassa el a napfényvitamin (D-vitamin) vagy akármelyik vitamin felfedezések történetét. A dramaturgia mindig ugyanaz! Az emberek sosem tanulnak a múltból?

Szinte minden vitamin felfedezésének a története úgy kezdődik, hogy jön a Fejlődés, ettől valami alattomban átalakul az emberek életmódjában, s ettől aztán az emberek egyszer csak hullani kezdenek, mint a legyek. Akkor születik egy rakás idióta magyarázat, egyiket sem igazolja a gyakorlat, de azért vakon hinni kezdenek benne. Aztán jön valaki, aki rájön az igazi megoldásra, de senki nem hederít rá, pedig a tények őt igazolják. Megint jön valaki, megint rájön a megoldásra, megint nem törődik vele senki. Ez így megy egészen addig, míg valami csoda folytán egyszer csak a következő megmondónak mégiscsak hisznek.

Hogyan változik az ember táplálkozása?

A fejlődés okozta Változás pl. megfoszt a friss növényi tápláléktól, vagy egyoldalú táplálkozásra késztet, vagy a városi életmód miatt az embereket egyre kevesebb napfény éri. Ezek mind nüánsznyi változásoknak tűnnek, ezért aztán sokáig senki nem érti a változás és a rémisztő következmények közti kapcsolatot.

C-vitamin hiány – Skorbut

Például a nagy tengeri felfedezések korában az ember hosszú hajóutakra indult, s így ismerkedett meg a skorbuttal. Ugyan a skorbut ellenszerét John Woodall már 1620 körül megírta, könyvét, “A Sebész bajtársát” orvosgenerációk olvasták és méltatták, a következő 170 évben mégis tengerészek százezrei haltak meg skorbutban, mert senki nem hitte el, hogy három kiskanál citromlé egy ilyen halálos betegséget képes megelőzni vagy meggyógyítani.

Az sem zavart sok vizet, hogy James Lind orvos 1747-ben a világ első placebokontrollos vizsgálatában igazolta a citromlé skorbutellenes hatását. Csak 1795-ben rendelték el az angol flottánál a rendszeres citromlé fogyasztását. Miért is? Mert egy frissen végzett orvos, Gilbert Blane 1780-ban elolvasta Lind könyvét, és őt a citromlé teória meggyőzte. Alig kellett 15 évet várnia, hogy végre kinevezzék a Brit Királyi Haditengerészet orvosi gyakorlatát meghatározó tanács tagjává, s azonnal elrendelte az egész flottánál a citromlé alkalmazását. Mi lett volna, ha nem nevezik ki? Sejthető, hiszen más országokban még további száz évet pusztított a skorbut.

Pellagra

A B3 vitamin története ugyanez, majd 40 évig sorra haltak meg pellagrában az emberek Amerika déli államaiban, és senki nem hitte el, hogy az egyoldalú kukorica étrend okozza a betegséget, jóllehet Joseph Goldberg a napnál is világosabban bebizonyította.

B1-vitamin hiány

A B1 vitamin története detto. A fehér ember bevezette Ázsiában a fényesre hántolt rizs fogyasztását, s az emberek szörnyű kínok közt meghaltak. A betegség kakké néven már régebb óta ismert volt Japánban, s többen meg is állapították, hogy a kizárólag rizst fogyasztók körében jelentkezik. De azért még eltelt 60 év, mire bebizonyosodott, hogy tényleg így van, és hogy a beriberi hiánybetegség, nem pedig fertőzés, mérgezés, vérképzési zavar, stb. mint azt a versengő hagymázas elméletek próbálták bemagyarázni.

De miért is mesélek én a 21. század elején ezekről a régmúlt időkről? Csakis azért, mert a D-vitamin kapcsán ma szóról-szóra ugyanaz a történet zajlik, mint a többi vitamin esetében a “tudatlanság” korszakában. Ma, amikor bizonyítékok tömkelege áll a rendelkezésünkre, amely azt bizonyítja, hogy a D-vitamin több, mint “csontépítő” vitamin. Napjainkig már tízmilliók haltak meg a D-vitamin hiányában kialakult betegségekben, de a hivatalos orvoslás nem hajlandó tudomást venni a tényekről.

D-vitamin (napfényvitamin) és a rák

Először Frederick Ludwig Hoffman írta le 1915-ben híressé vált könyvében, hogy az egyes országokban, de az USA nagyvárosaiban is, északról délre haladva egyre csökken a rákos halálozás. Pl. Dánia és Portugália között a különbség azidőtájt hatszoros volt Portugália javára.

Később, 1941-ben Frank Longstaff Apperly angol patológus erősítette meg ezt, kimutatva, hogy az USA-ban Északról Dél felé haladva harmadára csökken a belső szervi rákos halálozás. A halálozás csökkenését egyértelmű összefüggésbe hozta az adott területre eső évi UV sugárzás energiájával. Miközben a növekvő rákhalálozás már akkor évtizedek óta lázban tartotta az orvostársadalmat, a nyilvánvaló összefüggésre senki nem figyelt fel.

40 évvel később

Negyven évnek kellett eltelnie, mire megjelent a modern D-vitaminkutatást elindító tanulmány, amely ismét kimutatta, hogy az USA-ban északon -azonos táplálkozás mellett- kétszer gyakoribb a vastagbélrák-halálozás, mint délen. Az elmúlt harminc év alatt kb. 16-féle rákról bizonyosodott be ugyanez. Vizsgálatok százai mutattak ki egyértelmű kapcsolatot a D-vitamin vérszintje és a rákos megbetegedés kockázata között. Az is világossá vált, hogy a hivatalos ajánlásban megfogalmazott D-vitaminszükséglet őskori kövület csupán, köszönő viszonyban sincs a valódi szükséglettel. Mára cáfolhatatlan tény – legalábbis kutatók szűk köre számára – hogy a D-vitaminhiány megannyi más betegség kockázati tényezője is.

Az ember hirtelen a középkorban érezheti magát, amikor még lehetett azon vitázni, vajon a Föld gömbölyű-e avagy lapos. Ha valakit érdekel az elvakult dogmatizmus természetrajza, hogy miként lehet a nyilvánvaló dolgokat tagadni és valótlan tényeket végsőkig kitartva állítani, akkor nem kell évszázadokat visszamenni.

Forrás: Szendi Gábor: Napfényvitamin c. könyv

Az egészség bármennyit megér – szokták mondani. Ehhez képest a napfény ingyen van, a D-vitamin pedig filléres tétel. Ám amíg erre nem ébred rá a hivatalos orvoslás, addig nem tehetünk mást, mint hogy a saját kezünkbe vesszük egészségünk védelmét. Ebben segíthet Szendi Gábor könyve, amely forradalmian új információkat nyújt minden egészségtudatos és gyógyulni vágyó embernek, leendő gyermeke egészségéért aggódó anyának.