Blog
A leves hazudik
A leves hazudik. "De a pékmester kenyere sem mindig teljesen őszinte, a zsemlék sem, sőt a sütemények is svihákok. Mindegy, hogy kenyér, virsli vagy csecsemőeledel, érzékeinket manipulálják és átprogramozzák – a műételek szintjére."
Mit is eszünk valójában?
A huszadik század élelmiszeriparának hatalmas fejlődése a fogyasztók többsége számára rejtve maradt. Ódivatú elképzeléseket dédelgetünk ételeinkről, amelyek már rég nem azok, amik valaha voltak. A boltjaink polcait megtöltő élelmiszerek dúskálnak az aromákban és egyéb adalékanyagokban.
Nem minden arany ami fénylik?
A termékek eper íze nem az eprektől származik, hanem egy ausztrál fa fűrészporából, a kókuszízt egy Trichoderma viride nevű gomba termeli, a barack ízét a ricinusból nyerik, a citromét pedig egy penészgombából. A marcipán zöldborsóból is készülhet, a homár és a garnélarák vagy akár a sertéshús is a tenger mindeddig észre nem vett gyümölcseiből. Füstölés helyett műfüsttel permetezik be a sonkákat és kolbászokat, és mert a műfüst nem tartósít, valamennyi tartósítószer is kerül a termékekbe. A pácolás során a hús már nem veszít víztartalmából, hanem kicsit még nyer is. Érzékeink manipulálására észrevétlenül egy világhatalom szerveződött: az ízipar. Mindegy, hogy csecsemőeledel vagy gyümölcsjoghurt, felvágott vagy sütemény, nem azt esszük, amit eszünk; az ipar láthatatlanul fűszerez, a hatások ismeretlenek.
Mi a közös a kutyaeledelben és a csokoládéban?
Vajon mi a közös a csokoládéban, a kutyaeledelben és a szájvízben? Mi az, ami a műsajtban éppúgy benne van, mint a perecben és a fogkrémben? Egy jó adag kémia adalékanyaggal vannak fűszerezve: szinte nincs termék asztalainkon és tányérjainkban a modern élelmiszer-feldolgozás közreműködése nélkül. Madártollból bonbon vagy péksütemény készíthető, zöldborsóból marcipán, baktériumokból kávétejszín vagy krémsajt – az aromák segítségével minden ehetővé válik.
Szervezetünk azonban abból él, amit elfogyaszt. Az ételek az ember számára bizonyos szempontból olyanok, mint a benzin az autó számára. Senki sem merné megkockáztatni a kísérletet, hogy autójába beletöltsön valamit, aminek ugyan benzinszaga van, de valójában víz benzinaromával. Még akkor sem, ha ez természetazonos benzinaroma.
Isten hozott ételeink szép új világában. Ha ételeink csak olyanok mintha, olyan az ízük, mintha, és olyan az illatuk, mintha, akkor szervezetünk is csak úgy fog működni, mintha…
Hans-Ulrich Grimm: A leves hazudik c. könyve már szinte legendás beszámoló napjaink élelmiszeriparának milliárdos üzletéről. (a könyvet megtalálja áruházunkban itt...)
Mindegy, hogy kenyér, virsli vagy csecsemőeledel, érzékeinket manipulálják és átprogramozzák – a műételek szintjére. A botrány folyamatos, a kockázatokat senki sem ismeri.
A Leves hazudik c. könyv aktualizált kiadása számos adattal szolgál, bemutatja az ámítás szinte hihetetlen trükkjeit, és a mindinkább globálissá váló élelmiszeripar működését. Életünk egyik legfontosabb szegmenséről nyújt olyan információkat, melyeket különben csak a bennfentesek ismernek.
Néhány részlet a Leves hazudik c. könyvből:
“…a konszern – illatrészlege például olyan szagokat kínál, amelyek a boltokban a vevőket vásárlásra ösztönzik. Az irodákban és a termelésben a vállalatok szintén javítani tudják a munkamorált megfelelő illatosítással.”
"...Veszünk egy kis fűrészport, pontosabban ausztrál fűrészport. elkeverjük alkohollal, vízzel és néhány egyéb (titkos) összetevővel. Mindezt egy kicsit főzni kell és hamarosan kellemes, természetes eperaromát kapunk. Enyhén megváltoztatott receptúrával a mutált fűrészpor málnaaromaként is szolgálhat, képes azonban akár a kakaóra, a csokoládéra vagy a vaníliára is megtévesztően hasonlítani."
“A Knorr Tyúkhúsleves csigatésztával nevű terméke például csak két gramm szárított tyúkot tartalmaz, granulátum formájában. Ez nem több, mint 7 gramm eredeti tyúknak felel meg (“nedves tyúk” elnevezéssel). Természetesen nincs a világnak olyan szakácsa, aki ebből tyúkízt tudna varázsolni négy tányér leveshez. A Knorr képes erre egy gramm “aromával”: a gyári ízzel. Ez ugyan nem lesz igazi tyúkhúsleves, de “összehasonlítható megoldás”, ahogy a Knorr egy vegyésze ezt a folyadékot nevezi.”
“A Maggi is hasonlóképpen csinálja. Az úgynevezett Marhahúslevesbe literenként 2,3 gramm marhazsiradék és minimum 670 milligramm húskivonat kerül. Ezt a felirat szerint mennyiségileg egyéb anyagok megelőzik: jódozott só, aroma, ízfokozók (nátriumglutamát, E 631, E 627). Tulajdonképpen túlzás a készítményt az elenyésző mennyiségű, milligrammos nagyságrendű húskivonat után elnevezni. Lényegesebb alkotórészei alapján “jódozott sóaromaízfokozó levesnek” kellene hívni.”
A puszta, hamisítatlan természet olyan dolgokkal szolgál, amelyeket a gépi feldolgozás számára nem elégségesen készített elő a teremtő. Az ízgyárak a természet "elégtelenségeit kicsit korrigálták. Optimalizálták és a hiányosságokat kiegyenlítették.
Vegyük például a sajtot. Az igazi sajt változik, elfolyik, penészesedik, és az íze sem egyforma. Ezzel szemben a sajtaromáknak standardizált, stabil ízminősége van, nincs utóérésük, több hónapos tárolás után sem változik meg a karakterük. Ez egy teljesen út "természet, amelyben nincs enyészet, nincs halál - és ezért élet sincs.
És azt ugye senki - aki nem a saját kertjéből készíti el ételeit - nem gondolja ezek után, hogy megvan neki csak az étkezésből a napi vitamin és ásványi anyag bevitel?